Olvasgatva a blogjaitokat...
2010.02.28. 18:47 :: Boros Éva
Modern eszközök témakörben igen sok szép blog született. Úgy nézem kezdünk belejönni. Szinte sajnálom, hogy nincs elég időm. Ebben az évben elég zsúfolt az életem. Három olyan dologra kellene beosztanom az időmet, amelyből egy is huszonnégy órát igényel (ha lelkiismeretesen csinálja az ember): van családom (férjem, kislányom(8) kisfiam (10)), tanítok egy középiskolában (28 11-es diák osztályfőnöke is vagyok) és nappalin járok az ELTE-re biológia-kémia tanár kiegészítő szakra. Egy órát egy kurzuson eltölteni számomra olyan, mint a méhnek a nektárgyűjtés. Csak szedegetem az infókat és raktározom őket (az itthoni számítógépen). Nem tudom teljesen feldolgozni, nem tudom jól átgondolni, nem tudom szépen rendszerezni, nem tudom, hogy én használom-e fel, de biztos, hogy hasznos lesz... majd.... elő fogom szedegetni őket, ha kevesebb dologra kell majd koncentrálnom.
Egyenlőre próbálok megfelelni a követelményeknek, még nem körvonalazódott, hogyan fogom hasznosítani a Modern eszközök kurzuson" szedett" tudást, de későbbi "nyugisabb" életemben egészen biztosan gyakran fogom látogatni a "meszkozok" könyvtáramat.
Rengeteg segítenivalóm van: szeretném támogatni az osztályomat a tanulásban. Sokan küzdenek pl. a történelemmel. Milyen jó lenne, ha a legjobb töris meg tudná osztani a tanulási strarégiáját az osztállyal. Együtt tanulnának az otthoni gépeik segítségével (úgyis azelőtt ülnek egész délután...)
Mondjuk csinálnának közösen egy gondolattérképet, fejlesztgetnék, kérdezgetnék egymást közben a twitteren.
Március 15-re plakátot kell készítenünk, zászlót kell készítenünk, fel kell készülnünk egy vetélkedőre, a
Forradalmi Ifjak és egyéb szereplők önéletrajzaiból... de jó lenne otthonról közösen
Mi szervezzük a ballagást.. ez lesz még a nagy kalamajka
Természettudományos vetélkedőt rendez a munkaközösségünk (közösen meg kellene szerkesztenünk a figyelemfelkeltő plakátokat, de mindannyiunknak kicsi gyerekei vannak, nem tudunk soha összeülni...jó lenne otthonról közösen alkotni valamit... de nincs mindenkinek otthon internetje....)
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://evablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr341797718
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csatorsi 2010.02.28. 22:11:00
Igen reális oldaláról látod és figyeled a dolgokat, ez biztos hasznos is, de másrészt valószínűsítem, hogy nagy terheket ró Rád, hiszen érzed a "tündérmese" ködös, sötét foltjait és a hiányosságokat is.
Ahhoz csak gratulálhatok, hogy ennyi mindent fejben tudsz tartani és rendszerezni, hiszen ha nem így volna... de így van, nem is folytatom :)
Drukkolok, hogy a lehető legjobb helye legyen a tudásnak, amit egymás fejébe tömködünk ezen a kurzuson! :)
Ahhoz csak gratulálhatok, hogy ennyi mindent fejben tudsz tartani és rendszerezni, hiszen ha nem így volna... de így van, nem is folytatom :)
Drukkolok, hogy a lehető legjobb helye legyen a tudásnak, amit egymás fejébe tömködünk ezen a kurzuson! :)
Szobanov 2010.03.01. 23:18:41
A hivatásotokon abszolút kívülállóként szeretnék egy végletekig szubjektív különvéleményt megfogalmazni.
Szerintem a meglévő sémák ráhúzása a webes kollaboratív (tanulási) eszközökre, kissé túlzóan egyszerűsítő gondolkodásmód. Kicsit olyan, mintha a mobiltelefonjával mindenki üres telefonfülkéket keresne a beszélgetéseihez, csak mert korábban úgy szokta meg.
Az új eszközök új módszereket igényelnek, az új módszerek pedig a "dobozon kívüli" gondolkodás képességét. A modern eszközök nem azt kellene jelentsék, hogy a nebulók tanulási módszertani vitákba bocsátkoznak majd online módon, vagy éppen megszervezik az iskolai ünnepséget otthonról, hisz erre kb 10-15 éve lehetőségük van - csak ezt eddig emailnek, IRC-nek, vagy fórumnak hívták, nem pedig twitternek vagy facebooknak.
Érdekesebb feladat lenne a mai ifjúságnak egy wikit összehozni a francia polgári forradalomról, például. Vagy egy forrásokon alapuló interaktív prezentációt készíteni az etruszkokról. Esetleg valamilyen blogszerű formában zanzásítani a napi történelemórák tanulságait - amiből az aggregált feedeket tanulmányozva a tanár is értékes következtetéseket vonhatna le. Csak hogy a törénelem oktatásánál maradjunk (amire egyébként, megintcsak szűken magánvéleményként, túl sok szükség nincs is.).
A másik dolog, amire szerintem, a klasszikus értelemben véve nincs szükség, az maga a tanár. Illetve az a fajta tanárszerep, ami rögzült a fejekben az elmúlt úgy 120 folyamán. Egyszerűen nem várható már el egy alapvetően egyirányú, aszimmetrikus viszonyra építő, erősen tekintélyelvű entitás egy osztály élén, aki a saját tárgyainak legfőbb ismerője. A klasszikus értelemben vett lexikális tudásnak kvázi leáldozott, az információ gyakorlatilag végtelen mennyiségben és pontosságban mindenkinek rendelkezésére áll, egyetlen gombnyomásra. A diákokat sokkal inkább figyelni, rendszerezni, keresni, mintázatokat felismerni és interpretálni kellene megtanítani. Ilyen formán a tanár sokkal inkább legyen motivátor, konduktor és coach egyszemélyben. (Elnézést a suta idegen kifejezésekért, sajnos nem találok rájuk megfelelő fordítást.)
További észrevételem, hogy a modern eszközök elvi firtatása során nem szabad, hogy korlátként felmerüljön, hogy valakinek "nincs otthon internetje" és a tantárgy tematikájának tükrében kicsit furcsállom a pejoratív felhangot az "úgyis azelőtt ülnek egész délután" félmondatod mögött is.
Végezetül: szerintem nem az lesz az első mérföldkő a siker útján, ha a gyerkőcök jól összehozzák a március 15-i ünnepséget a tornaterem bordásfalaitól övezve, hanem ha majd megjelenik az első kvízük a facebook-on "Ki lettél volna az 1848/49-es forradalomban?" címmel.
Szerintem a meglévő sémák ráhúzása a webes kollaboratív (tanulási) eszközökre, kissé túlzóan egyszerűsítő gondolkodásmód. Kicsit olyan, mintha a mobiltelefonjával mindenki üres telefonfülkéket keresne a beszélgetéseihez, csak mert korábban úgy szokta meg.
Az új eszközök új módszereket igényelnek, az új módszerek pedig a "dobozon kívüli" gondolkodás képességét. A modern eszközök nem azt kellene jelentsék, hogy a nebulók tanulási módszertani vitákba bocsátkoznak majd online módon, vagy éppen megszervezik az iskolai ünnepséget otthonról, hisz erre kb 10-15 éve lehetőségük van - csak ezt eddig emailnek, IRC-nek, vagy fórumnak hívták, nem pedig twitternek vagy facebooknak.
Érdekesebb feladat lenne a mai ifjúságnak egy wikit összehozni a francia polgári forradalomról, például. Vagy egy forrásokon alapuló interaktív prezentációt készíteni az etruszkokról. Esetleg valamilyen blogszerű formában zanzásítani a napi történelemórák tanulságait - amiből az aggregált feedeket tanulmányozva a tanár is értékes következtetéseket vonhatna le. Csak hogy a törénelem oktatásánál maradjunk (amire egyébként, megintcsak szűken magánvéleményként, túl sok szükség nincs is.).
A másik dolog, amire szerintem, a klasszikus értelemben véve nincs szükség, az maga a tanár. Illetve az a fajta tanárszerep, ami rögzült a fejekben az elmúlt úgy 120 folyamán. Egyszerűen nem várható már el egy alapvetően egyirányú, aszimmetrikus viszonyra építő, erősen tekintélyelvű entitás egy osztály élén, aki a saját tárgyainak legfőbb ismerője. A klasszikus értelemben vett lexikális tudásnak kvázi leáldozott, az információ gyakorlatilag végtelen mennyiségben és pontosságban mindenkinek rendelkezésére áll, egyetlen gombnyomásra. A diákokat sokkal inkább figyelni, rendszerezni, keresni, mintázatokat felismerni és interpretálni kellene megtanítani. Ilyen formán a tanár sokkal inkább legyen motivátor, konduktor és coach egyszemélyben. (Elnézést a suta idegen kifejezésekért, sajnos nem találok rájuk megfelelő fordítást.)
További észrevételem, hogy a modern eszközök elvi firtatása során nem szabad, hogy korlátként felmerüljön, hogy valakinek "nincs otthon internetje" és a tantárgy tematikájának tükrében kicsit furcsállom a pejoratív felhangot az "úgyis azelőtt ülnek egész délután" félmondatod mögött is.
Végezetül: szerintem nem az lesz az első mérföldkő a siker útján, ha a gyerkőcök jól összehozzák a március 15-i ünnepséget a tornaterem bordásfalaitól övezve, hanem ha majd megjelenik az első kvízük a facebook-on "Ki lettél volna az 1848/49-es forradalomban?" címmel.
Szobanov 2010.03.01. 23:20:43
@Szobanov: Elnézést, kimaradt egy szó a fentiekben. Helyesen:
"Illetve az a fajta tanárszerep, ami rögzült a fejekben az elmúlt úgy 120 ÉV folyamán."
"Illetve az a fajta tanárszerep, ami rögzült a fejekben az elmúlt úgy 120 ÉV folyamán."
habosvilla 2010.03.07. 18:27:45
@Szobanov: Jók a gondolataid, és igazazad van. De hozzátartozik, hogy tanulunk wiki szerkesztést is az órán. És jól látod, a konnektivizmusba a tanár "csak" mentorál, lelkesít.
Mindemellett nagyon nehéz megváltoztatni a helyzetet 120 év (?) után. Hiába ülök én is minden délután a gép előtt, bementem az osztályba gyakorló tanításra, és nem volt merszem azt mondani a tanulóknak, hogy akkor menjünk haza, és otthonról szerkesszünk egy wikipedia oldalt a holland aranykor festőiről (van ilyen oldal egyébként). A változás nem megy olyan gyorsan.
És szerintem Éva akkor is nagy dolgot tesz, ha a március 15-i ünnepséget ilyen módszerekkel készíti elő. Majd utána jöhet a többi lépés...
Mindemellett nagyon nehéz megváltoztatni a helyzetet 120 év (?) után. Hiába ülök én is minden délután a gép előtt, bementem az osztályba gyakorló tanításra, és nem volt merszem azt mondani a tanulóknak, hogy akkor menjünk haza, és otthonról szerkesszünk egy wikipedia oldalt a holland aranykor festőiről (van ilyen oldal egyébként). A változás nem megy olyan gyorsan.
És szerintem Éva akkor is nagy dolgot tesz, ha a március 15-i ünnepséget ilyen módszerekkel készíti elő. Majd utána jöhet a többi lépés...
