Biológia - Kémia szakmai blog

A Second Life nevű virtuális élettel ismerkedtünk a múlt órán. Avatarokkként mozgolódhattunk, repülhettünk babrálhattunk ebben a térben Egyikünk még a szomszéd tiltott úszómedencéjét is becserkészte. Ebben a rendszerben, ha komolyan csináljuk, kapcsolatok bonyolult rendszerét építhetjük ki. Tarthatunk előadást. Én eljátszottam a gondolattal, hogy ha tartanék egy szaftos kis kémia órát ebben a térben, micsoda programozói tudásanyagot kellene beletennem a dologba (természetesen az itthoni közönség-segítség teljes kimerítésével). Ha csak arra a teszetoszáskodásra gondolok, amit véghezvittem, mikor fehér szoknyát varázsoltam ravatalomra, elfog az idegesség, hogy mennyi órát töltenék a gép előtt pl. egy lombik létrehozásával. Ezek az avatarok hozzánk hasonlóan élnek, kommunikálnak játszanak, szexelnek, üzletelnek, vásárolnak, alkotnak. Az Avatarok testreszabhatóak, képesek gesztusokra és evolúcióra. Mozoghatnak , dolgozhatnak Linden dollárt költhetnek (saját bankszámlájuk terhére, de egy-egy zseniáli ötlettel akár igazi pénzt is kereshetnek. Azt hiszem én azért leakadnék egy percre, ha a férjem beruházna a bankszámlájáról egy tengerparti SL nyaraló rattan ülőgarnitúrájába... Természetesen mi inkább a Second Life oktatásban betöltött szerepéről beszéltünk. Sok iskola hozott létre saját világot ebben a térben, és erőteljesen fejlesztik azt, hogy minél hatékonyabban fel tudják azt használni az oktatómunkában. Ötleteltünk egy csomót, de minden ötlet végkonklúziója az lett, hogy hja igen lehetne, de kinek van minderre egy szekönd lájfja. Talán ha az alvást mellőznénk.